Koldus nótáim az ezredforduló környékéről

Füstös kis szobában, alkoholtól

bűzlő álmok vánszorogva közelítenek

felém,majd elérnek s akkor papírra

vetem őket én 

Koldus ciklus

Az éjszaka koldusa

 

Éjszaka koldult, sötétben, hidegben

szűk utcák magányosan lapuló mélyében.

Ember nem látta, hisz nem is járt

arra senki..Elbújt, már régóta elbújt,

hogy ne tudja a  világ kinevetni.

Egymaga volt már sok ideje, s furcsa

gondolatokon gyakran, s hosszasan elmerengve

telt oly végtelennek tűnő élete.

 

Beesett arcán, mély gödrökbe ülő,

lopva kutató szeme cigarettavéget

keresve halkan csatázott a félhomállyal.

-          Harcos vagyok én- gondolta magában.

 

Kis ember nagy küzdelme volt ez, majd

holmi hamis Istenek álom csókot nyomtak

szemére, és hagyták reggelig, nyugodjék békébe.

 

Hideg lett, igazi téli hideg. Egy fűtött lépcsőház

kapujának ajtajában talált menedékre, aztán újabb

utcák, terek követték egymást, a hó is esett, és

zavarodott emberek fürdőruhában a strandra

mentek, sorban, mint a katonák, esernyővel kezükben,

vigyázban, feszesen!

 

És már meleg volt, és a tétova házaknak fejük lett!

Látta, hogy kétségbe esett emberek szaladnak ki egy

nagyra nyílt szájon. Szülő anyját is látta egy pillanatra

éppen lábát egy padra rakva cipőfűzőjét kötötte.

Majd harang kongás borzongva rázta meg a teret, és

egy hatalmas gödör mellett mélán meredt, a

közelben álló kopasz, öltönyös emberekre.

Ástak és kapáltak. S hirtelen a puha földből nagy virághegy

emelkedett.

Sütött a nap, szinte égetett, izzadtság cseppek a

földre estek, kopácsolva verték fel a port.

Remegő keze most ökölbe szorult, zsíros

őszes haját egy mozdulattal megsimogatta,

és maradék ereje is végleg cserbenhagyta.

Valamit még hallott, talán halk madár csipogást,

tik-tik, tik-tik,

de lehet, hogy a távolban egy harang szólt

bing-bang, bing-bang.

 

 Koldus vagyok én

 

Koldus vagyok én, apró örömök

pici kis koldusa.

 

Kérlek te is adj valamit, dobj valamit

pici kis poharamba.

 

Ha nincs más adj bort, az is Isten áldása

pici kis életem egyetlen varázsa.

 

Ha Te lennél, kit oly régóta várok es már nincs másod,

pici kis tested adjon nekem boldogságot.

 

 

 

Ibolya

 

 

Egy ibolya, egy nyíló virág

Duna-parti domboldalba.

Nedves fű közt meglapuló

gyengéd kiáltása a természetnek,

s ők nekem a koldusnak teremnek.

Nem rózsa, nem tulipán, pici gyengéd

ibolya a Duna-partján.

Ez jut nekem, s mégis mily szép,

mint a messzi időkbe nyúló emlékezés.

Ledőlök mellé kicsit, s csodálva nézem

Te csak az enyém vagy, s én

ezt köszönöm szépen.

 

 

 

Testamentum

 

Ha halott koldust látsz az útszélen,

és nem én  lennék, kérlek, ás neki  gödröt,

temesd el testvérem tisztességben, had borítsa mulandóját

az örök, hideg föld. Vesd le kalapod, mondj egy imát.

S aztán ha kész vagy menj utadra tovább.

 

De ha én lennék, ne ily mód tégy !

Nézz a szemembe, s velem egy legyél.

Érezd meg lelkem, halott szemem

világtó tükrében, nézd meg szívem.

Ha nemeset és jót látsz benne, kérlek,

kérlek, mond el a világnak, hogy e koldus ruhába

ember lakott,akit mindenki elhagyott,

ember aki jó volt,ember aki most halott.

Majd adj a földnek, s keresztfát tégy fölém.

Szívességedért fizetni nem tudok, mert nincs

semmim,de most ha majd így teszel köszönetet mondok.

 

Ha viszont nem jót, hanem rosszat

 és gonoszat találsz, akkor se bánts

csak köpj le és így menj tovább.

 

Ezt kérem, se ezt testálom reád.

 

 

 

Az új cipő

 

Egy koldus barátommal találkoztam

a mi nap. Beszélgetünk hosszan, az

élet dolgairól, meg arról, hogy neki

új cipője volt, nekem a régi maradt.

- Igazából soha sem szerettem az újat

mondom neki, a régi az jobban megteszi.

 

Koldus nóta

 

Elment egy vidéki koldus egyszer

a szép Budapestre sok szerencsét jobb

életet remélve. Kért a Moszkva-téren

a Metro aluljáróban is kérte szépen,

Egyik éjszaka egy padon aludt

az Orczi Kálmán téren. Reggelre

kelve nem volt se csizmája se itten

tovább maradása. Úgy mezítláb tért

vissza a kicsiny kis vidéki falujába.

Én mióta ismerem ki nem mozdul

onnan, nem kell neki a nagy világ,

nem vágyik már többé hiú ábrándok iránt.

 

 

Nincs ágyam

 

Az éjszaka leszállt, hát aludni kéne már!

Mily hívogató lehet meleg szobában

egy vetett ágy.

Vetett ágyban ruha nélkül egy kedves lány,

Nincs ágyam, se vetett se vetetlen,

Nincs lánykám se ruhában, se mezítelen.

De éjszaka az van, s méghozzá farkasoktól

ordító hideg és kegyetlen.

 

Ne lépj rám vándor,

Csak simogass meg, hogyha

Erre jársz, simogass meg

És menj innét, menj tovább.

Ne nézz rám idegen,

Csak bólints és én elhiszem,

Én se szegezem rád tekintetem,

Csak menj innét, menj tovább.

 

Ne érints meg kíváncsian ember,

Ne koptasd fényem erejét,

Így is  mily haloványan ég,

Csak menj innét, menj tovább.

Oldal: Koldus versek
Saját versek, gondolatok és egyéb irományok - © 2008 - 2024 - irka.hupont.hu

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat